Érezte már azt valaki, hogy olyan sok mondanivalója van, egyszerűen nem is tudod, hogy hol és merről kéne elkezdeni? Ha, igen, akkor jól tudod, hogy én most miképp érzem magam. Egy történetet sokfelől el lehet kezdeni. Kezdhetem a legeslegelején, de félő, hogy akkor nem lesz fele olyan izgalmas sem, mint ahogy azt szeretném. Kezdhetném a közepéről, de akkor kimaradhatnak fontos információk és, ha az eleje nincs meg valaminek, akkor a befejezése sem lesz teljes. De kezdhetném a legvégén is, és haladhatnék visszafelé, szépen, sorjában feltárva az érdekességeket. Egyik sem jó megoldás, de gondolom nem is létezik olyan.

Az én történetem egy decemberi napon kezdődött (a pontos időt nem tudom, mert bárhogy krédezősködtem, a szüleim képtelenek voltak megmondani, hogy hánykor születtem... ja, nagyon érdekelhettem őket, ha ez sem tudták megmondani). Fogalmam sincs, hogy borús nap volt-e vagy sem, csak azt, hogy egy keddi nap volt, valamint a patkány éve. A csillagok állása szerint pedig Nyilas lettem. Én úgy érzem ezek az információk sokkal fontosabbak annál, mint hogy felsorolom, hogy mit szeretek és mit nem. Mert azok változhatnak, hiszen pár évvel ezelőtt meg mertem volna rá esküdni, hogy én soha a büdös életbe nem fogok kávét inni, és tessék. Teljesen függőjévé váltam. Ezért sem írom le, hogy mit szeretek és mit nem, ha érdekel valakit, megkérdezi.

Történtem azonban még nem ért véget, mert úgy döntöttem, hogy a közepén kezdem a mesét. Meglehet, nem a leghálásabb fabula lesz, de az igazság.

Az igazság pedig a legnagyobb kincs a mai világban.